2026.05.18-22.

 

Hosszas előkészítő munka és várakozás után, 2026.május 18-án elindult a Bárczi Határtalanul utazása. Idén a tavaszi témahetet is az erdélyi utazásra való felkészüléssel töltötték a gyerekek. Hagyományainkhoz híven a hetedik évfolyam tanulói vettek részt ezen a kiránduláson, aminek az úticélja Erdély, szűkebben Mezőség és az Erdélyi -középhegység volt. Az öt naposra tervezett utazáson 50 diák és 5 pedagógus vett részt, illetve a csapat kiegészült egy helyi idegenvezetővel, aki Nagyszalontán csatlakozott hozzánk.

Gábor Ferenc, kőröstárkányi lokálpatrióta és helyi honismereti vezető, óriási tudásával, helyismeretével és kedvességével sokat segített az utazás alatt.

1.nap

Hajnalok hajnalán – 6 órakor – gyülekeztünk egy iskolához közeli parkolóban. Leküzdve a bőröndök bepakolásának nehézségeit – és egy otthon maradt útiokmányért való visszaszaladást – végre elindult a csapat.

Sokan most indultak először külföldi utazásra, Erdélyben pedig csak néhány diák járt már korábban. Nagy meglepetés volt mindenkinek, hogy határátkelő már nincs, és igazából csak a mobiltelefonokra érkező üdvözlő szövegekből lehetett észrevenni, hogy már nem Magyarországon vagyunk.

Először Nagyszalontán álltunk meg, ahol csatlakozott hozzánk helyi idegenvezetőnk, aki nagyon energikusan kalauzolta a csapatot. Rengeteget mesélt Erdély történelméről, irodalmáról, a néprajzi érdekességekről is. Felkerestük Arany János egykori iskoláját, és megkoszorúztuk a költő szobrát.

Utazásunk második állomása Nagyvárad volt. Megtekintettük a püspöki palotát, Szent László hermáját, majd egy belvárosi séta következett ,,Ady nyomában’’ jeligére. Megcsodáltuk a szecessziós belváros gyönyörű épületeit, megnéztük azokat a kávéházakat is, amely egykor Ady és Léda törzshelye volt. A feszes program ellenére jutott egy kis szabadidő, amikor mindenki vehetett magának fagyit.

A nap második felében megálltunk Köröstárkányban, ahol az egykori magyar mártírok emlékművét koszorúztuk meg. 1919-ben a falu lakosságának jelentős részét kiirtották a románok.

A napot Vasaskőfalván zártuk, ahová már nagyon jó volt megérkezni. A csapat az első éjszakán három szálláson aludt, de a vacsorát együtt fogyasztottuk el, az Anett Panzióban, ahol igazi erdélyi vendégszeretettel fogadtak minket.

 

2. nap

A második napon csillagtúraszerű kiránduláson fedeztük fel a környék nevezetességeit. Először meglátogattuk Kakukkmezőn egy helyi gazdálkodó állattartó tanyáját, ahol a gyerekek kipróbálhatták a kecskefejést, természetes környezetben ismerkedhettek meg a lovakkal, bivalyokkal, kecskékkel, bárányokkal, de olyan különleges állatokat is megfigyelhettek közelről, mint a törpemalac vagy a láma. A hatalmas szabad területen játékra, sportra, íjászatra is lehetőség volt, és a bátrabbak kipróbáltak egy függőhidat is. A tanyáról gyönyörű kilátás nyílt a Belényesi-medencére, ami Erdély egyik különlegesen szép vidéke.

Szívesen hallgattuk a tulajdonos kalauzolását, sokat mesélt az életmódjukról és az is kiderült, hogy itt a farkast nem csak a mesekönyvek lapjairól ismerik az emberek.

A nap következő állomása a Mézgedi-cseppkőbarlang volt, ahol még igazi barlangi medve csontvázat is láthattunk. Feri bácsi kalauzolásával sokat megtudtunk a cseppkövek keletkezéséről. A napot a Pádis-fennsíkon zártuk, ahol túráztunk, birkanyájjal találkoztunk, szebbnél szebb fotókat készítettünk. A gyerekek itt valóban megérezhették a természet hatalmas, végtelen erejét.

A második estét is az Anett Panzióban töltöttük, de már az egész csapat egy szálláson aludt.

3.nap

A következő napon csomagolással és pakolással indult a reggel, reggeli után elköszöntünk az Anett Panzió dolgozóitól – néhányan szomorúan vették tudomásul, hogy a kutyákat nem vihetjük magunkkal – majd elindultunk Gyulafehérvár irányába. Útközben megálltunk egy rövid séta erejére az Ördöngős szorosnál.

Gyulafehérvárott felkerestük a Szent Mihály-székesegyházat, megnéztük Hunyadi János, Szapolyai János, Izabella királyné nyughelyét, majd a székesegyházat körülölelő várban sétáltunk, fagyiztunk. Délután érkeztünk Nagyenyedre, ami Gyulafehérvár mellett a környék egyik jelentős városa. Mindkét településnek fontos szerepe volt a magyar történelemben. Enyed az egyik legjelentősebb erdélyi magyar iskolaváros volt, Bethlen Gábor alapította a ma is működő református kollégiumát.

Felkerestük a kollégiumot, felelevenítettük az egykori kuruc-labanc időkben történt vérontást, amikor a labancok megtámadták a várost és 30 enyedi diák halt hősi halált a harcokban. Megkoszorúztuk az 1848-as vérontás áldozatainak az emlékművét is, amikor a ’48-’49-es forradalom és szabadságharc alatt román felkelők lerohanták a védtelen várost és a polgári lakosság jelentős részét elpusztították.

Nagyenyedről Torockó felé vitt tovább az utunk, és a kora esti órákban már meg is érkeztünk az UNESCO védettséget élvező kis településre. A gyerekek már nagyon sokat tudtak az egykori bányásztelepülésről, mert a tavaszi Határtalanul témahét során sokat beszéltünk róla. A csapat megint több helyen volt elszállásolva, így jól megismertük a falut, amikor a gyerekek meglátogatták egymást a szállásokon.

Mindenkinek nagy élményt jelentett igazi parasztházakban aludni. Az esti vacsora után sétáltunk, játszótereztünk a faluban, majd sötétedésig a kertben beszélgettek a gyerekek.

4.nap

A negyedik napon korán indultunk, hogy elsőként érkezzünk a tordai sóbányához. Hatalmas élmény volt leereszkedni a föld mélyébe, kipróbálni a visszhangzó folyosókat, látni a bánya mélyén található tavat és elképzelni az egykori bányászok életét.

Tordáról ,,kincses’’ Kolozsvár felé indultunk tovább, ahol egy belvárosi séta következett. Felkerestük Mátyás király egykori szülőházát, megnéztük a Szent Mihály templomot és előtte Mátyás király szobrát. A Babes-Bolyai Egyetem mellett belecsöppentünk egy egyetemi fesztiválba, ahol a gyerekek egy kicsit nézelődtek, fagyiztak.

A következő program a zenéjérő, táncairól híres Bonchida felkeresése kövezkezett, ahol meglátogattuk az erdélyi Versaillesként számontartott Bánffy-kastélyt, ami a második világháborúban szinte teljesen elpusztult. A napjainkban zajló felújításnak köszönhetően már néhány részletén látható, hogy milyen volt egykor a kastély. Az épület és a kert bejárása után a gyerekek az egykori almatoronyban kialakított kávézóban fagyiztak egyet.

A kora esti órákban érkeztünk meg Székre, ahol a szállásunk elfoglalása után sétáltunk a faluban, megnéztük a Csipkeszegi táncházat, ismerkedtünk a széki viselettel.

5.nap

Az utazás utolsó napja is tartogatott még programokat. Reggeli után felkerestük a Széki Általános Iskolát, ahol megismerkedtünk a hetedikes osztállyal. Egy kis táncbemutatóval vártak minket, majd egy barátságos focimeccs következett, ahol a hazai csapat győzött.

Székről Válaszút felé vitt tovább az utunk. Felkerestük a Válaszúti Szórvány Kollégiumot, átadtuk az itthonról vitt ajándékokat a gyerekeknek, majd megnéztük a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményt.

Nagyon sok élménnyel gazdagodva tértünk haza.