Iskolánk, a Budapest III. Kerületi Bárczi Géza Általános Iskola idén is részt vett az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Határtalanul! pályázaton. Kedvezőbb feltételekkel lehetett ettől az évtől pályázni, így 2.436.000 Ft vissza nem térítendő támogatást nyertünk, amely lehetővé tette, hogy 2018.06.05-08. között 38 hetedik osztályos diákkal, 4 kisérő pedagógussal, 4 napos kiránduláson vegyünk részt a Délvidéken.

Előkészítő szakasz

1. Tanári előadás és irányítás mellett csoportmunkában dolgozták fel a tanulók az út során érintett tájak, városok természetföldrajzát, társadalmi viszonyait, az elcsatolt területek szerepét a magyar történelemben.

2. Rendkívüli osztályfőnöki óra keretében dramatikus módszerekkel, kooperatív technikák alkalmazásával az iskola pszichológusa vezetésével sajátították el tanulóink az emberi együttélés és a toleráns viselkedésformák szabályait.

Fakultatívan vállalt előkészítő program

1. Iskolai vetélkedőt tartottunk a tanulmányi kirándulás során felkeresett települések nevezetességei, híres szülöttei, természeti kincsi témakörökből.

2. Ellátogattunk Várpalotára, a Trianon Múzeumba, ahol diákjaink feleleveníthették a békediktátumról tanultakat, annak következményeit az anyaországra és a határon kívül maradt területekre. Megelevenedett előttünk a vagonlakók élete, Trianon előtti és utáni élethelyzetek sorstragédiája.

Kirándulás

Útunk célja a magyarlakta területek meglátogatása, kalandozás a Délvidék természeti kincsei és magyar vonatkozású műemlékei, történelmi helyszínei között.

Az indulás napján hajnalban gyülekeztünk az iskolánál, és kis késéssel indultunk Tompa felé. A határátlépés izgalmai után a Kelebiai Lipicai Ménes és Fiákermúzeumot látogattuk meg. Rácsodálkoztunk arra, hogy a közlekedési eszközök milyen sokrétű mesterségbeli tudással készülnek el, hogy hány, de hány félék lehetnek. Bepillanthattunk a lovarda mindennapjaiba, megismertük a lipicai lovak jellemzőit. A program zárásaként lehetőségünk volt kocsikázni és nyeregbe pattani.

Következő megállónk Szabadka, a szecesszió városa volt. A gyönyörű korzó a Raichle-palotától a korinthoszi oszlopos Népszínházig tart, ahonnan Blaha Lujza pályája indult. Az idegenvezető szinte minden házról mesélt, hol többet, hol kevesebbet, felfedeztük az épületek homlokzatán a magyar szecesszió motívumvilágát. Szabadkai sétánk a városházánál folytatódott. Nagyon kedves helyi idegenvezetésben volt részünk, ilyet még nem igen hallottunk: „Tessék sokat fényképezni és mosolyogni!” A városháza, ha lehet még díszesebb belülről, mint kívülről. Csodálattal töltött el mindannyiunkat a tanácsterem pompája, híres magyar történelmi alakokat ábrázoló festett üvegei (Árpád vezér, Szent István, Mária Terézia, Hunyadi János, Kossuth Lajos, Deák F erenc), és örültünk, hogy ezek megmaradtak az utókornak.

Szabadka zsinagógáját kívülről tekinthettük meg, majd ellátogattunk Kosztolányi Dezső szülőházához, gimnáziumához és szobrához. Rövid szabadkai sétánk a Ferences templom megtekintésével zárult. A város üdülőövezete Palics. Itt megcsodáltuk a Palicsi-tavat és a tavat övező palotákat. Megelevenedtek előttünk a monarchia fürdőzési szokásai, hangulata. Megismerkedtünk a modernkori olimpiák elődjének, a Palicsi Olimpiának a szervezőjének, Vermes Lajosnak a történetével.

Sajnos nem sokáig időzhettünk itt, egy sötét felhő elkergetett minket. De sebaj, hisz már nagyon fáradtak voltunk és vártak ránk Kishegyesen, a Kátai tanyán. Vendéglátóink nagy szeretettel és türelemmel fogadtak. A tanya maga volt a csoda a lakótelepi gyermekeknek. Sokféle háziállat volt az istállókban, karámokban. Több kis játszótér és tavacska terült el a vadregényes völgyben a fák között. Itt a kamaszok újra kisgyermekek lehettek, hisz esténként óriási bújócskázásba fogtak.

Másnap Óbecsén a Thán-házat látogattuk meg. Közelebbről megismertük Thán Mór festő és Thán Károly vegyész életét és munkásságát. A testvérek szülőházában vannak kiállítva Thán Mór képeinek másolatai és egy természettudományi kiállítást is rejt az épület. Itt egy interaktív kiállítást is megtekintettünk, jókat játszottunk, kísérletezgettünk.

Óbecse határában megnéztük a Ferenc-csatorna Türr István által tervezett, ipari műemléknek számító zsilipjét.

Utunkat Újvidéken, a Vajdaság Autonóm Tartomány székvárosában folytattuk. Városnéző sétánkat egy nyári zápor tarkította, de így is megcsodáltuk a város nevezetességeit, a városházát, a neogótikus stílusú Mária Neve katolikus templomot, Erzsébet Hotel épületét (Hotel Vojvodina), az ortodox érseki palotát, a Duna utca épületeit.

Következő állomásunk Újvidékkel szemben, a Duna túlpartján, a szerémségi oldalon Pétervárad volt. Felkapaszkodtunk a bevehetetlen erődhöz, amelynek jelentősége a középkorban török félhold fenyegetésének növekedésével egyre nagyobb lett. Európa egyik legnagyobb, teljesen ép erődrendendszerében megtekintettük az óratornyot, aminek a különlegessége, hogy a nagymutató mutatja az órát, míg a kicsi a perceket. Ezután leereszkedtünk a vár alatti alagút-folyosó rendszer 16 km hosszú járataiba.

Harmadik nap reggel a Kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskolába látogattunk el. Itt a helyi tanulókkal énekeltünk, közösségfejlesztő játékokat játszottunk, úgy mintha a „szomszéd utcában” lennénk, illetve egy focimeccsen döntöttük el, hogy melyik országban vannak jobb focisták. (Mi győztünk!) Természetesen jó vendégekként ajándékkal érkeztünk, tolltartóval, kulcstartóval és Balaton szelettel kedveskedtünk a kishegyesi tanulóknak, amit nagy örömmel fogadtak.

Ezt követően a Tarcal hegységben lévő Krušedol Ortodox Monostort látogattuk meg, ahol egy teljesen ismeretlen életmóddal találkoztunk. A sok százéves falak között úgy érezhettük, hogy mi is visszamentünk volna az időben.

Innen egy hosszabb buszút várt ránk Nándorfehérvár felé. Sok olyan információt hallottunk az út során az idegenvezetőnktől, amelyet az iskolai tanulmányainkból nem ismerhetünk. A Dunán átérve egy másik világba érkeztünk, mintha a Balkán innen indulna. A nándorfehérvári várban hatalmas sétát tettünk a várfalak között. Megemlékeztünk Hunyadi Jánosról, Dugovics Tituszról, a nándorfehérvári diadalról, magyar történelem legdicsőbb csatájának egyikéről, a déli harangszóról. Gyönyörködtük a Duna és a Száva összefolyásának panorámájában.

Kirándulásunk utolsó napjának reggelén a kishegyesi Mesterségek Háza és Pékmúzeumba látogattunk. Betekintést nyertünk a hagyományos pékmesterség mindennapjaiba, és ami persze a legnagyobb sikert aratta: mindenki süthetett magának kemencében nagyon finom kürtöskalácsot.

Vendéglátóinktól elbúcsúzva indultunk tovább Nagykikindára. A városi múzeumban „találkoztunk” Kikával,

a mamutcsontvázzal, megtekintettünk a város másik nevezetességét, a szárazmalmot.

Innen utunk zentai Tisza partra vezetett, ahol megismertük a zentai csata részleteit és elhelyeztük a megemlékezés koszorúját.

Párszáz métert gyalogolva a Tisza partján nemzeti színű szalaggal róttuk le kegyeletünket a délvidéki vérengzés magyar áldozatainak emlékoszlopánál.

Nem maradt más hátra, tudomásul vettük, hogy gyorsan elrepült ez a négy nap. Rengetek élménnyel és tudással felvértezve hazafelé vettük az irányt. Gyönyörű magyarlakta tájakon jártunk, kedves magyar emberekkel ismerkedtünk meg.
Kirándulásunk során, a Délvidéken otthon éreztük magunkat, reméljük, hogy egyszer visszatérhetünk!

Lezáró szakasz:

Értékelő óra:

1. Hazaérkezésünk után a kiránduláson készített fotókból, napokra lebontva, képes bemutatót készítettünk, ezáltal elevenítettük fel az út alatti élményeinket.

2. Térképes tabló készítés

Fakultatívan vállalt lezáró program

Nemzeti Összetartozás Napja

A témanapot szerveztünk, ahol iskolánk felső tagozatos diákjai, életkori sajátosságaikat figyelembe véve programsorozaton vettek részt. Forgószínpad szerűen, élménydús feladatokkal ismertettük a tanulmányutunk egyes mérföldköveit (a teljesség igénye nélkül pár programelem):
• délvidéki táncok
• -népi játékok,
• -ételek,
• -kifejezések,
• a nándorfehérvári csata megelevenítése rendhagyó történelem órán,
• Kosztolányi Dezső és Csáth Géza rendhagyó irodalom órán,
• szecesszió motívum világa,
• délvidéki települések, tréfás helységnevek

A nap zárásaként a Délvidéken járt tanulók úti- és élménybeszámolót tartottak a kirándulásról.