Immár hagyományteremtő szándékkal ezen az őszön is felkerekedtünk az alsó tagozatosokkal, hogy ellátogassunk a szentendrei Skanzenbe. Az időjárással nagy szerencsénk volt, a szikrázó napsütés szinte nyári meleget hozott, az erdő fái ezerszínű arcukkal gyönyörködtettek.

Úti körülményeink azonban nehezebbre sikerültek, a tervezettnél jóval lassabban jutottunk ki a múzeumba s aztán haza is. E zavaró körülményt nagy türelemmel viselték a gyerekek, szülők, kollégák egyaránt. Köszönet jár ezért mindenkinek. A bosszúságokért kárpótolt a közös élmény, együtt töltött idő.
Kevéssé ismert vidékre, a felvidéki mezőváros tájegységbe látogattunk. Itt bizony jobb módú népek laktak szép, tágas kőházaikban. Foglalkoztak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel is. Ez alkalommal, ezzel a sokrétű tevékenységgel, a hozzá kötődő munkaeszközökkel, szokásokkal ismerkedtünk meg.
Forgószínpad szerűen, hat állomásra bontva jártuk végig, s figyeltük meg a különböző munkafázisokat. Segítettünk a csősznek őrizni a szőlőhegyet, miközben a szürethez kötődő játékokat játszottunk. Új dalt is tanultunk. Hátunkra vettük a „teli” puttonyt, versenyeztünk, ki járja meg hamarabb a szőlőhegyről az utat a hordókig. Lopóztunk, azaz megtudtuk, mire használták régen a lopótököt. Leszemeztük, majd csömöszöltük, összenyomkodtuk a szőlőszemeket, hogy a prés alaposabban ki tudja nyomni a levét. Meg is kóstoltuk az édes, finom nedűt, a mustot. Legizgalmasabb élmény talán mégis az volt, amikor a hejcei lakóház présházának boltozott pincetorkán keresztül, nagy kőlépcsőkön óvatosan botladozva mélyen vájt hosszú bortároló pincébe érkeztünk. Olyan volt, mintha barlangba jutottunk volna, sötét, hűvös, agyagos, titokzatos helyiségbe. Nem is tartották a hordókat a földön, két vastag gerendára, az ászokra állították őket. Arra is jutott időnk, hogy megnézzük, milyen tágas szobában lakott a gazda családjával. Milyen bútorok közt éltek, olyan furcsa eszközöket használtak, mint a csizma lehúzó, és hogy a kályhát kívülről, a konyha felől fűtötték.
A nehézségek ellenére élménydús programban volt részünk, amelyről kívánjuk, hogy mindenkinek örömteli emlékei maradjanak meg.

László Gyöngyvér