Tanácsok szülőknek
Koronavírus helyzet van – és a gyermekünk kérdez, biztonságot keres mellettünk. Mit mondjunk?
A legfontosabb, hogy hallgassuk meg az érzéseit, gondolatait. Akárhány éves is, sokat hallott a járványról, talán túl sokat is. Érzékeli a környezetében élők bizonytalanságát, feszültségét, aggodalmát, át is ragad rá. Biztonsághiány, félelem és ezer kérdés motoszkál a fejében. Adjunk neki időt, hogy kimondja ezeket, hallgassuk végig, még akkor is, ha nehéz ezeket szülőként hallgatni és szívesebben látnánk, hogy vidáman játszik.

Adjunk neki visszajelzést, fogalmazzuk meg, mit érezhet: Pl. „Félsz, hogy minket is elér ez a járvány.” vagy „Megijedtél attól, amit hallottál.” vagy „Aggódsz, hogy mi történik, ha megbetegszünk.” vagy „Olyan sok minden változott most meg az életünkben, hogy nem is tudod, hogy lesz ezután.” vagy csak egyszerűen: „Szeretnél most idebújni.”

Ne próbáljuk elhessegetni a rossz érzéseit, se bagatellizálni azokat, ezzel csak azt érjük el, hogy legközelebb ne mondja el őket. Biztosítsuk arról, hogy mindig elmondhatja az érzéseit, gondolatait, kérdéseit ezzel kapcsolatban. pl.  „Jó hogy elmondtad ezeket.”  „Örülök, hogy tudtunk erről beszélgetni.”

A betegség kapcsán előtérbe kerülhet a halál témája. Nyugtassa meg a gyereket, hogy az Önök családja nincs veszélyben, hitétől és világnézetétől függően beszélhet neki arról, hogy mi történik a halál után.

Beszéljünk neki a saját érzéseinkről, gondolatainkról is, de figyelve arra, hogy ne túl dramatizálva, pl. „Nagyon aggódom a járvány miatt én is, azon gondolkodom, milyen szokásainkat kell most megváltoztatni.”

Próbáljuk kideríteni, hogy mit tud a gyerek a vírusról, és tegye rendbe a fejében a téves, vagy félreértett információkat. Sok gyerek innen-onnan hallott már dolgokat, és elég nagy zűrzavar lehet egyesek fejében. Érdemes ezt kibogozni, mert ezek a fél információk nagyon sok szorongásnak adhatnak táptalajt.

Válaszoljuk meg a kérdéseit, minél egyszerűbben fogalmazva. A gyermek életkorához és fejlettségi szintjéhez illő magyarázatot adjunk a történésekre. Például: „Van most egy betegséget okozó vírus, ami miatt most itthon maradunk, hogy ne kaphassuk el. Gyakran megmossuk a kezünket, mert így tudunk védekezni a vírus ellen, ami elpusztul az alapos szappanos kézmosástól. Itthon biztonságban vagyunk, és, ha ilyen óvatosak leszünk, egészségesek maradunk.” Ne fenyegetéssel vegyük rá a gyereket arra, hogy mosson kezet és tartsa be a biztonsági előírásokat. Megindokolhatjuk, hogy ez miért elengedhetetlen, de ne ijesztgessük végletes kimenetellel.

Ne árasszuk el a gyereket információval, adatokkal, mert ez fokozza a veszélyérzetét. Nem szükséges tudnia a gyereknek, hogy hány darab korona vírus fertőzött van az országban, vagy hányan haltak meg pontosan. Fogalmazzon tömören, egyszerűen, hangsúlyozva a megtartott kontrollt és biztonságérzetet.

Mondjuk el, mit teszünk mi a szülei, és mit tehet most meg ő, fontos hogy azt érezze, nem vagyunk teljesen tehetetlenek ebben a helyzetben: pl. „Most mi arra figyelünk, hogy ne menjünk olyan helyre, ahol sok ember van, holnaptól én itthon fogok dolgozni és te sem mégy óvodába. Mindketten figyeljünk arra, hogy ha találkozunk valakivel, vagy hazaérünk valahonnan, akkor nagyon alaposan mossuk meg a kezünket.

Mit tehetünk még a feszültség csökkentésére:

• Teremtsünk lehetőséget, hogy a benne lévő feszültséget kiadhassa. A kicsiknek segít, ha kijátszhatják, hagyjuk, hogy kórházasat, mentőset játszanak. A nagyobbaknál előkerülhetnek az alkotás eszközei, bátorítsd, hogy rajzoljon, fessen, írjon. Meséljünk nekik minden nap.
• Korlátozzunk a bejövő hírek mennyiségét. A gyerekek ne üljenek a képernyő előtt az aktuális hírek érkezésekor.
• Ne beszéljünk naponta többször a megbetegedettek számáról, korlátozásokról stb. előttük. Csak a számukra fontos információkat osszuk meg velük, minél tárgyilagosabban.
• Állítsuk helyre a gyerek biztonságos világba vetett hitét. Beszélhetünk arról, hogy bizakodunk benne, hogy a tudósok és az orvosok hamarosan megtalálják a korona vírus okozta megbetegedés ellenszerét.
• Az otthonlét idejét használjuk ki! Strukturáljuk a napot, éljünk kiszámítható napirend szerint.
• Tervezzünk benti elfoglaltságokat, kínáljunk fel tevékenységeket a gyerekeknek, ne várjuk el, hogy egész nap lekössék magukat egyedül.
• A gyerekek természetes aktivitás és mozgásigénye ilyenkor hatványozottan jön elő. Ne tiltsuk ezeket a tevékenységeket, inkább alakítsuk úgy a környezetet, hogy ezek a természetes gyermeki igények kiélhetők legyenek. Igyekezzünk mozgásos játékoknak teret kialakítani: ugrálni, tornázni, zenére mozogni, célba dobni, kis területen is lehet.

Ne feledjük:

A gyerek biztonságérzetét a szülő és a világ kiszámítható, ismerős rendje adja. A szülők helyzete is nagyon nehéz, mert a világ, ahogy eddig ismertük, megváltozott. Itt van ez a bizonytalanság, és mindenki azt próbálja kitalálni, hogy mi várható a következő hetekben. Ám a kivárás, készülés, izgulás mellett, legyünk figyelemmel a gyerekekre is! Ők lelki sérülés nélkül átvészelhetik ezt az időszakot, ha szülőként emlékeztetjük magunkat arra, hogy a gyerek szűk kis világában – ami most egy kicsit még szűkebb lett- mi jelentjük a biztonságot!

Kívánok ehhez sok lelkierőt és kitartást!

Mogyorós Vera